Társadalmi harc elméletek

Ez egy vitairat arról, hogy össze lehet-e fésülni közös rendszerré a „harctípus” elméleteket.

OSZTÁLYHARC: Marxista fogalom, ami jól kifejtett, könyvtárnyi irodalma van, lényege hogy a társadalmat tőkésekre és munkásokra osztja. Alapvetése az, hogy a tőke végtelenül nő, és sosem fogyasztódik el, mint a létfenntartási eszközök. A munkások eldologiasodva megszűnnek emberi lények lenni, mert a piacon kell értékesítsék magukat. A Kommunista Kiáltvány így fogalmazza meg helyzetüket: „csak addig élnek, amíg munkát kapnak, és csak addig kapnak munkát, amíg munkájuk a tőkét gyarapítja. ”.

Ellenvetése: “a mocskos komcsik vélekednek így”.

Kritikája: A tőke nem szüntethető meg, mert a termelőeszközök mindig pénzbe kerülnek majd, és gondoskodni kell az amortizációról vagy tőkepótlásról, és az osztályok nélküli társadalom helyett a “kommunista” rendszerek pártjai / káderei vették át a tőkés oligachiák / tőkések helyét. Értelmetlen az a felszólamlás: “mindenki dolgozzon képességei szerint és részesedjen igényei szerint”, mert a munkát nem lehet örömmé tenni, és ha a munka általában a szenvedés egy formája akkor a “lógás” is természetes. Másrészt egy “lógós” társadalomban képtelenség rávenni a “lógósokat”, hogy ne igényeik szerint fogyasszanak, hanem az össztársadalmi előállításból arányosan és igazságosan.

GENERÁCIÓS HARC: Liberális modernista teória. Alapvetése az, hogy az egyének élethosszuk alatt folyamatosan halmoznak fel vagyont, és megtakarításokat, és ezeket a megtakarításokat jellemző módon fiatalok veszik kölcsön pl. a tanulásuk fedezésére, vagy lakásvásárláshoz. Az idősek mint improduktívak elvárják, hogy eltartsa őket a társadalom egy olyan demográfiai átalakulásban is, melyben az életkor jelentősen nő MIKÖZBEN egyre kevesebb gyerek születik, aki munkájával fedezhetné az igényeiket.

Ellenvetése: az osztályharc közbeszédből kirekesztésére szolgál.

Kritikája: Elbeszél az dinasztiális öröklött vagyonok mellett, és amellett, hogy vagyon NEM csak a megkeresett jövedelemből jön létre valódi munkával, mert jellemzően “nem munkával lehet nagy pénzeket keresni” (Korten). Nem tárgyalja a különböző országok gazdasági és demográfiai növekedéséből származó új tőke létrejöttét, vagy annak hiányát. (pl. Kínában az új tőkésként megjelenő fiatalok a gazdagok.) (Piketty)

VERSENYKÉPESEK ÉS LEMARADÓK HARCA: Gazdasági “gyakorlatias” teória. Lényege, hogy akik a technológiával képesek lépést tartani, azok felszínen maradnak, és (akár) nőhet a jövedelmük, míg a bekapcsolódni képtelenek gazdaságilag kiszorulnak a társadalomból, és tengődésre ítéltetnek.

Ellenvetése: a képzettség nem jár mindenhol automatikus és arányos gazdagsággal. Egy versenygazdaságban a tudás nagyságrenddel többet ér, sőt a szerény tudás is.

Kritikája: Morálisan tarthatatlan, hogy a civilizált ember nem akar munkát teremteni a képzetleneknek, és nem tesz meg mindent, hogy ezeket a tömegeket/térségeket felzárkóztassa, és a technológiát és haladást nem teszi szervesen az életük részévé. A kérdés csak az, hogy az erőszakos felzárkóztatás megférhet-e az emberi szabadsággal?

ÁLLAM ÉS TŐKE HARCA Szélsőliberális anarchokapitalista teória. Lényege hogy az állam a társadalom ellensége, mert “mások pénzét osztogatja ismeretleneknek”. Elmélete szerint, ha az államot és így az adózást megszüntetjük, akkor a produktívaknál marad a pénz, ami mindenképpen visszaszivárog a társadalomba – azzal a különbséggel, hogy jó helyre.

Ellenvetése: állam nélkül nincs közbiztonság, jogbiztonság, fogyasztóvédelem, monopóliumok elleni védelem, közegészségügy, utak, közvilágítás, stb.

Kritikája: Ezt a rendszert a politikai feszültség igen gyorsan felszámolja, hogy rendet tegyen, és a társadalom tagjait a helyes társadalmi normára kényszerítse.

NORMAKÖVETŐK HARCA A NORMASZEGŐKKEL ÉS POTYAUTASOKKAL Társadalomfizikai ideológia-semleges teória. Ennek a teóriának az értelmében a normakövető érték-előállítók szemben állnak a normaszegőkkel (korruptakkal, bűnözőkkel) és a potyautasokkal (lobbistákkal, offshorozókkal, környezetszennyezőkkel, stb.), akik hozzájárulás nélkül akarnak részesedni a társadalmi előállításból. A társadalom akkor marad fenn, ha kordában tudja tartani a potyautasait, és a normaszegőit.

Kritikája: Semmi sem igazolja, hogy amit társadalmi normának nevezünk, az életképes lesz hosszú távon. Egy életképesebb társadalmi normában több normaszegő és potyautas is megférhet, de kialakulhat olyan társadalmi norma is, ami normaszegők és potyautasok nélkül is összeomlik – mert az életfeltételeit normaszinten nem képes jól menedzselni.

ÖSSZEGZÉS Érdemes egyszerre értelmezni ezeket a társadalmi harc elméleteket. Valamennyi a STABIL ÉLETFELTÉTELEK körül forog, és mindnek van érvényes kritikája. Szerintem mind valamelyest érvényes, és inkább súlyozni kellene ezeket egymáshoz képest. Én úgy rangsorolnám, hogy legjelentősebb a marxista osztályharc, ennek egy olvasata inkább a versenyképesek / versenyképtelenek társadalmi ellentéte – ami már kivonja a viszonyokból a globális óriásvagyonok jelentőségét. A generációs harc még kisebb szelete a közgazdasági viszonyoknak, és Piketty nyomán inkább az alacsony növekedésű országokra vonatkozhat, illetve az öregeket egyenlővé tenni a “vérszívó” gazdagokkal / burzsoákkal roppant nagy csúsztatásnak tűnik. A társadalomfizikai szemlélet normakövetői pedig nem okvetlenül a létfeltételeiket teremtik meg a normakövetéssel, ugyanis maga a norma is lehet akár tömeggyilkos, vagy az emberáldozatokon keresztül öngyilkos, így közgazdaságilag is irracionális. Szerintem tehát ezek között a normák között a legátfogóbb a marxista kritikai szemlélet, és a többi csak a marxista kritika egy-egy szelete.

Harkai Bulcsú Bánk

Forrás: Facebook

Szájhősök tere. Olyan gondolatmorzsák a netről, amik nem feltétlen tükrözik a szerkesztőség álláspontját, de mindenképpen érdemes tudni róluk.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük