Egy finn kutatócsoportnak már tavaly májusban elkészült egy szabadalom nélküli COVID-19 vakcinája, amely lehetővé tenné, hogy a világ országai viszonylag gyorsan és olcsón beoltathassák lakosságukat. A kezdeményezés támogatása helyett a finn kormány a gyógyszerlobby mellé állt – megmutatva, hogy a szabadalmon alapuló finanszírozási modell hogyan járul hozzá ahhoz, hogy ezek a gyártók rendkívül magas profitot szerezzenek.
„Kötelességünknek éreztük az ilyen típusú alternatívák kifejlesztését” – mondta Kalle Saksela professzor, a Helsinki Egyetem Virológiai Tanszékének vezetője, a kutatás irányítója. „Tavasszal még azt gondoltam, hogy majd valamely kormányzati intézmény bekapcsolódik és elkezdi segíteni a kezdeményezésünk, de a helyzetet nem találták olyan súlyosnak, hogy az állam ebbe az irányba nyisson és aktívan kezdjen ilyen jellegű megoldással foglalkozni.”
Saksela csapata 2020. májusa óta készen áll a szabadalom nélküli COVID-19 vakcina tömeges tesztelésére, melyet „a vakcinák Linuxának” neveztek el, ezzel a szintén Finnországból származó híres nyílt forráskódú operációs rendszerre utalva. Munkájuk a nyilvánosan elérhető kutatási adatokon alapult, alapelvük az összes új eredmény megosztása a szakértők által olvasott folyóiratokban.
A kutatócsoportban több finn tudós részt vesz, például Seppo Ylä-Herttuala, az AI Virtanen Intézet akadémiai professzora, az Európai Gén- és Sejtterápiás Társaság korábbi elnöke, valamint Kari Alitalo akadémikus, aki külföldi társult tagja az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának (NAS). Úgy vélik, hogy kifejlesztett, jól bevált technológiára és know-how-ra épülő orron keresztül a szervezetbe juttatható vakcina biztonságos és rendkívül hatékony. „Amivel rendelkezünk, azzal holnap beolthatnánk Finnország teljes lakosságát.”– mondja Saksela.
A mainstream narratívában a Pfizer, a Moderna és az AstraZeneca első generációs COVID-19 vakcináit szokták példként hozni arra, hogy a piac hogyan ösztönzi és gyorsítja a létfontosságú innovációt. A valóságban azonban inkább rémisztő az a tény, hogy a profit az orvosi kutatásokat meghatározó tényező lett. Ennek a hátrányait most egy globális járvány idején látjuk igazán. A finn vakcina esete megmutatja, hogy a mai szabadalmi alapú finanszírozási modell lelassítja az oltások fejlesztését, és akadályozza a hatékony tömeges oltási kampányok lebonyolításának lehetőségét.
Szellemi magántulajdon közvagyon helyett?
A profitalapú, azaz szabadalmazott vakcinák elsődlegessége káros hatást gyakorol a kutatásra. Arra ösztönzi a vállalatokat, hogy titkolják eredményeiket egymás és a szélesebb tudományos közösség elől, akár még az emberek egészsége árán is. A szellemi tulajdon nélküli „nyílt forráskódú” modell célja ennek megfordítása és a kutatás sokrésztvevős együttműködési rendszerré alakítása, nem pedig a kerék feltalálásának és újrafeltalálásának versenye.
Ami a COVID-19-et illeti, a mai finanszírozási modell lassító hatása leginkább a végső szakaszban érezhető, amikor a jóváhagyásokról és használatbavételi engedélyek megszerzésekor van szó.
Az alapján, amit már tudhattunk a SARS-1-ről és a MERS-ről, nyilvánvaló volt, hogy miként lehet ezt a vírust legyőzni. Nem valamiféle tudományos diadalról, hanem korábban megszerzett tudásanyag használatáról van szó. Most azonban ahelyett, hogy inaktivált vagy legyengült vírust vinnének be az emberi testbe, az új sikeresnek mondott koronavírus oltások arra tanítják meg az immunrendszerünket, hogyan reagáljon egy „önmagában ártalmatlan” tüskefehérjére , amely a vírus felszínén jellegzetes kiemelkedéseket képez. A gyógyszergyárak abba az irányba viszik a fejlesztéseiket, amilyen szabadalommal éppen rendelkeznek. Ez komoly szakmai kérdéseket vet fel a szabadalom által vezérelt kutatásnak a végtermékre gyakorolt hatásával kapcsolatban. Nem a hatékonyság az első, hanem az, hogy fenntarthassa a gyártó “tulajdonjogát”.
A haszon a cégeké, a kockázatot viszont a közösség viseli
A finn vakcina adenovírus segítségével hordozza a tüskefehérje szintetizálásához szükséges genetikai utasításokat. Egyik gyakorlati előnye, hogy ellentétben a lipid nanorészecskékre épülő RNS technológiával, hagyományos hűtőszekrényben tárolható, sőt szobahőmérsékleten is. Ez megkönnyíti és olcsóbbá teheti a szállítást, nem igényel bonyolult logisztikát az ultrahideg tárolással és elosztással szemben. Stabilitása és az orron keresztül történő beadás kényelme mellett a vakcina több jobb tulajdonságokkal is bírhat, mint sok más jelenleg alkalmazott vakcina – vélekedik Saksela csapata.
De ha az oltás tényleg olyan jó, mint ahogy mondják, mi tartja vissza? A kockázati tőke és a gyógyszerlobby mellett kevés lehetőség marad, hogy biztosítsák a nagyszabású betegvizsgálatok finanszírozását.A szabadalmak az állam által támogatott monopóliumok, melyek hatalmas befektetési megtérülést, profitot ígérnek. A gyógyszerkutatás mai finanszírozási modellje szinte teljes egészében ezen elváráson alapul és emiatt a szellemi tulajdontól mentes orvosi termék komoly akadályokba ütközik.
A III. Fázisú klinikai vizsgálathoz emberi alanyok tízezrei szükségesek és körülbelül 50 millió dollárba kerül. Annak ellenére, hogy Finnország viszonylag sikeres volt a vírus leküzdésében, az országnak már 18 milliárd eurónyi hitelt (21 milliárd dollár) kellett felvennie a túléléshez. A tömeges tesztelés költségének összege egyre inkább cseppnek tűnik ebben a pénztengerben – a járvány miatti államadósság 0,25 százaléka. Ez a szám abszurd módon elenyésző lesz, amikor azt nézzük, hogy világszinten milyen szintű életvesztéssel és gazdasági visszaeséssel jár együtt a járvány.
Az állam mégis a magánprofit előtt nyit utat
Ez a helyzet különösen abszurd, ha figyelembe vesszük, hogy az úgynevezett gyógyszerészeti magánkutatás maga is többségében állami finanszírozású. A Moderna 2,5 milliárd dollár kormányzati segítséget kapott és ennek ellenére is túlárazza termékét. A Pfizer ugyan azzal dicsekedett, hogy nem kért adófizetői támogatást, de a PR-kampánynak kevés köze van a valósághoz: az oltóanyag a német BioNTech cég által kidolgozott állami kutatási alkalmazásokon alapul, amelyet a kormány 450 millió dollárral támogatott.
Ezek a számok csak a jéghegy csúcsát jelentik, ha figyelembe vesszük azt a hatalmas pénzmennyiséget, amelyet az országok évente fordítanak az egyetemek, tudományos intézmények, oktatási hálózatok és alapkutatások támogatására. Ezekre épül fel az összes innováció alapját képező tudás és know-how.
Lényegében tehát kétszer fizetünk ugyanazért a vakcináért: először a fejlesztéséért, majd a késztermékért, de lehet, hogy van még egy harmadik ártényező is, mivel a kormányok megállapodtak abban, hogy vállalják a felelősséget a koronavírus vakcinák lehetséges mellékhatásaiért. Ez egy tipikus dinamika a nagyvállalatok és az államok között: a nyereség magán, a kockázatok közösségiek.
A jelenlegi szabadalmi monopóliumon alapuló rendszer egyébként viszonylag friss fejlemény, nem pedig a kapitalizmus valamilyen elkerülhetetlen mellékhatása. Egészen a közelmúltig, az 1940-es évek végéig, a kormányok elsősorban az orvosi kutatásokat finanszírozták, míg a gyógyszeripari vállalatok szerepe leginkább a gyógyszerek gyártására és értékesítésére korlátozódott. Manapság a kormányok különféle támogatások és monopolisztikus kiváltságok formájában támogatják a vállalatokat.
Kár pedig nem csak a készítményhiány és a magas árak miatt ér minket. A gyógyszergyártók számára “kedvezőtlen mellékhatás” a betegség leküzdése is. Az egyik híres esetben a Gilead biotechnológiai vállalat nyeresége 2015–16-ban csökkent az új hepatitis C gyógyszer miatt, mivel végül a legtöbb beteget teljesen meggyógyították a készítménnyel. Ugyanez a perverz ösztönző struktúra szabotálta a megelőző oltások létrehozására irányuló erőfeszítéseket, annak ellenére, hogy a közegészségügyi szakértők folyamatosan felhívták ezek szükségességére a figyelmet az elmúlt húsz évben.
A megelőző kutatásba történő befektetéssel a járvány elkerülhető lett volna Kínában. A New York Times egy interjújában Vincent Racaniello egyetemi tanár, a Columbia Egyetem Mikrobiológiai és Immunológiai Tanszékének munkatársa kertelés nélkül kijelentette: „Az egyetlen ok, amiért nem így történt az, hogy nem volt erre elég anyagi támogatás.” Peter Daszak betegségökológus és a közegészségügyi szakértő is egyetért ezzel „A riasztás a SARS-szal együtt elindult és mi megnyomtuk a szundi gombot. És akkor újra és újra amikor az Ebola, a MERS és a Zika jött.”
Sajnos még nincs jel, hogy a politikai vezetők felébrednének. Kétségbejtőn kevés az oltások száma, mindeközben a gyógyszergyárak azért küzdenek, hogy lépést tartsanak saját termelési kapacitásukkal. Ez nemcsak a szabadalmak szentségének közvetlen következménye, hanem annak is, hogy miként viszonyulnak a profitorientált rendszeren kívül létrehozott megoldásokhoz. Mivel az oltásokat csak a szabadalom birtokosainak tulajdonában lévő vagy engedélyezett laboratóriumokban lehet előállítani, a világ gyógyszergyárainak többsége tétlenségre van kárhoztatva. Egy sürgősségi megoldásként Indiának és Dél-Afrikának volt egy javaslata, amelyet a Kereskedelmi Világszervezet és a világ kormányainak többsége is támogatott, eszerint a COVID-19 vakcinák szellemi tulajdonjogait fel kellene függeszteni. A gazdag országok azonban, elsősorban az Egyesült Államok és az Európai Unió vezetése ezt a felvetést, kategorikusan elutasították.
Eközben a gazdag országok az oltások előrendelésének oroszlánrészét elviszik. Az etikai aggályok mellett ez egy katasztrofális módszer a világjárvány elleni küzdelemben. Először nem megfelelő mennyiségű oltást állítanak elő, majd azt a vagyoni, nem észszerű közegészségügyi elvek alapján osztják el. Ez még a gazdag országok számára is öngyilkos taktika, mert így a vírus tovább terjedhet és mutálódhat a föld nagyobb részén.
Ezen globális hierarchián belül Finnország a kiváltságosabb országok közé tartozik, de az oltóanyaggyártás szűk keresztmetszete mindenkire, köztük a finnekre is, hátrányosan hat. Ahogy Saksela professzor hangsúlyozza, elengedhetetlen, hogy komolyan vegyük a felkészültséget mind nemzeti, mind globális szinten. A világ korántsem képes kordában tartani a jelenlegi járványt és az komor tény, hogy egy következő ilyen jellegű pandémia csak idő kérdése.
Szociáldemokrata paradicsom?
Finnországot a nemzetközi médiában gyakran északi álomországként ábrázolják. A járvány idején új baloldali kormánya tovább erősítette az ország progresszív imázsát. Arra lehetett számítani, hogy egy ilyen kormány a nyilvánosan finanszírozott és szabadon megoszható oltástechnika kiemelt híve lesz, de az elmúlt évtizedek – a neoliberalizmus korszaka – hosszú árnyékot vetett az itteni baloldalra is.
Kortársainak általános tendenciájához igazodva a ma kormányzó Szociáldemokrata Párt az 1990-es években kezdett átalakulni Tony Blair Új Munkáspártja és Clinton Demokrata Pártjának példáját követve. 2003-ban Finnország nemzeti vakcina-fejlesztési programját 100 év működése után megszüntették egy szociáldemokrata egészségügyi miniszter irányításával, ezzel utat adva a multinacionális gyógyszergyártóknak.
A közvetlen állami finanszírozás helyett pedig Saksela és társai azt a tanácsot kapták a Szociális és Egészségügyi Minisztériumtól, hogy alapítsanak egy “startup”-ot, és kezdjenek azzal házalni kockázati tőkebefektetőknél.
Saksela reméli, hogy még biztosíthatják a szükséges finanszírozást, de ez azt jelenti, hogy legalább részben fel kell vállalják a piacvezérelt egészségügyi módszereket, mert hiába jó a kifejlesztett vakcina, ha azzal nem lehet pénzt keresni, akkor nem kell senkinek.
Az írás a JACOBIN cikke alapján készült.
Kalmár Szilárd
