A mai világban fellángoló konfliktusok (egy grandiózus sztyeppei tűz általában így kezdődik kis, elszigetelt tüzekkel) teljesen eltérnek attól, amit katonai akcióknak szoktunk tekinteni.
„Furcsa háború” zajlik Ukrajnában, ahol ukrán férfiak ezrei mennek biztos halálba nem azért, hogy területeket hódítsanak meg, hanem azért, hogy elveszítsék azokat. Hasonlóan nagyon furcsa a karabahi háború, amelyre az örmény hadsereg egyáltalán nem reagált, de valamiért az örmény társadalomban felmerült az az igény, hogy Oroszországnak harcolni kellett volna érte. Most pedig október 7-én láttuk mi történt Izraelben. Mindez „egyre furcsább, egyre furcsább”, ahogy Alice mondta Csodaországban.
Még az sem világos, hogy minek nevezzük azt, ami Izrael déli részén történt a Jom Kippuri háború 50. évfordulóján. A palesztin harcosok számos csoportja egész városokat foglalt el, több tucat túszt ejtett, megsemmisítette az ellenséges katonai felszereléseket, és embereket öltek meg. Túl nagyszabású, összehangolt és jól átgondolt egy megfélemlítési kampányhoz, viszont nem elég egy teljes értékű invázióhoz. Masszív ütés? Inkább ez egy új típusú háború, szerkezetileg sok tekintetben hasonló ahhoz, ami most az ukrán hadműveleti színtéren történik.
Ez az új háború elpusztítja az összes megszokott mintát, senki sem áll készen rá, sem a hadsereg, sem a civilek. Milyen volt korábban a háború? Az emberiség húsz éven át a „Sokk és félelem” amerikai doktrína sötét varázsa alatt élt. Volt egy világos algoritmus: a világ legerősebb és leggazdagabb hadserege először hatalmas propagandacsapást indít egy nyilvánvalóan gyenge ellenség ellen, majd visszabombázza azt a kőkorszakba, ezt követően pedig szárazföldi inváziót hajt végre, elfoglalja a helyi központokat és kíméletlenül kitisztítja azokat elpusztítva a partizánokat és a civileket, akik kézre kerülnek. Mindez azt sugallta, hogy a gazdagabb és technológiával jobban felszerelt ország nyer szinte azonnal. Ez a történelemből ismert Blitzkrieg.
A Hamász Izrael elleni támadása azonban megmutatta a csúcstechnológia hiábavalóságát. A gyakorlatilag sebezhetetlennek tartott izraeli Merkava tankok olcsó drónokról ledobott robbanóanyagoktól égtek. A jól felszerelt, motivált és a társadalom legnagyobb tiszteletét élvező izraeli katonák meghaltak vagy a palesztin harcosok fogságába estek, akik a szó szoros értelmében véve nem is egy hadsereg katonái. Vagyis a hadseregre költött milliárdok, mint kiderült, nem játszanak döntő szerepet. A legendás izraeli Moszad, amelynek alkalmazottai, mint tudjuk állandó jelleggel a Gázai övezetben dolgoznak, nem tudta figyelmeztetni az ország vezetését a közelgő veszélyre. Ugyanakkor a palesztin hírszerzés sikeresen működött – milyen előmunkálatokat kellett elvégezni ahhoz, hogy egyszerre több várost megtámadjanak, lerohanják a zenei fesztiválra összegyűlt embereket, és elfogjanak több tucat katonát és civilt? A brit The Guardian arra hívja fel a figyelmet, hogy az elmúlt két évben Izrael több mint 18 ezer munkavállalási engedélyt adott ki a Gázai övezet lakóinak. Ennek a politikának az volt a célja, hogy megnyugtassa a palesztinokat és megakadályozza a nagyszabású terrortámadásokat. Valójában ezzel Izrael önmaga ellen játszott, a palesztinok segíthettek a Hamász harcosainak a támadásban. Tehát a mai sikeres támadáshoz jó felderítésre van szükség – ez biztosítja a meglepetés tényezőjét.
A legkülönfélébb illegális csatornákon könnyen beszerezhető fegyvereket egyébként a legszélesebb körben adhatják tovább. Kis mobil szabotázscsoportok, valamint saját „ügynökeik” a határ túloldalán. Egy ilyen fegyvertárral egy szegény, technológiailag elmaradott ország jócskán képes lehet jelentős csapást mérni gazdag, fejlett ellenfelére. A szegény ország másik előnye ebben az összefüggésben az emberi élet alacsony ára, nem kímélik sem a sajátjaikat, sem az ellenséget. Könnyen belátható, hogy mindez szerkezetileg mennyire hasonlít az ukrajnai katonai hadműveletekhez. A drónok óriási szerepe, a felderítés és az elhárítás fontossága, a kis szabotázscsoportok támadásai a határzónákban, az „ügynökök” problémája. És egyszerűen az ellenkező hozzáállás a harcosok és civilek életéhez.
Az információs területen ez az új típusú háború rendkívül szokatlannak tűnik. Egyrészt az izraeli véres videókat szinte élőben látja az egész világ, másrészt ebben a témában megszólalni rendkívül veszélyes. Egy óvatlan szó és máris a konfliktusban találod magad. Hirtelen vagy antiszemitának vagy az arabok ellenségének kiáltanak ki, sőt valószínűbb, hogy egyszerre mindkét oldalról támadni fognak. Emiatt a tiszta, szótlan kegyetlenség uralkodik. Jelenetek palesztin harcosok szörnyű mészárlásairól és a válaszcsapásként induló izraeli rakétatámadások lakóépületek ellen Gázában. Emberek ezreinek fájdalmát, halálát és szenvedését közvetítik élőben a világközösség pedig ül és fél kinyitni a száját, hogy ne provokáljon senkit.
Természetesen Palesztina részéről most nem beszélünk semmiféle villámháborúról. Éppen ellenkezőleg, ez az új típusú háború elhúzódásra van ítélve. Végül is sűrű városi területeken játszódik, szabotázsakciókat, terrortámadásokat és a megtorló rakétatámadásokat láthatunk majd. Ezt nagyon jól megértve Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök felszólította polgártársait, hogy készüljenek fel egy hosszú és véres háborúra. A civil lakosság számára ez az új típusú háború egy valódi rémálom. Nincsenek szabályok, nincs együttérzés, a Genfi Egyezmény megbukik, mindent az erőszak iránti szenvedély vezérel. Az információs mezőben az ellenség megfélemlítése a feladat, így rutinszerűvé válik a zaklatás és kínzás, a civilek ágyúzása, emberi pajzsként való felhasználása. Sajnos ezt a gyakorlatot már több éve bemutatják nekünk az ukrán fegyveres erők Donbasszban. Nem lesz senki, aki kiálljon a civilek mellett – a világ közössége inkább hallgat, vagy rendkívül semlegesen beszél. Donbassz lakói megértik, miről beszélek: minden emberi jogi aktivista és újságíró teljes, fülsiketítő hallgatása mellett ölték halomra az ott élőket. Ez azt jelenti, hogy a civilek védelme a reguláris hadseregre fog hárulni Izraelben is és ilyen körülmények között még nehezebb lesz harcolnia.
Általánosságban elmondható, hogy a háború, ahogyan azt a CNN-jelentésekből és a hollywoodi filmekből ismertük, a múlttá válik. Ez nem csak a katonáknak, de a civileknek is nagyon rossz hír. Ha kétségei vannak, nézzen videókat az elmúlt napokból Izraelből, Libanonból vagy Palesztinából.
Виктория Никифорова
ria.ru
(Az eredeti véleménycikk szerkesztett fordítása – muon.hu)
