A periféria elitcseréje nem forradalom
A kelet-európai úgynevezett „rendszerváltások” és hatalmi korrekciók története a tőke körforgásának illúzióvesztett komédiája. Schiffer András volt parlamenti képviselő lakonikus megjegyzése – miszerint a Mészáros Lőrinc luxusyachtjaira költött összegek ezentúl az osztrák Haselsteiner-dinasztia magánrepülő-flottáját gazdagítják – sebészi pontossággal tapint rá a félperifériás kapitalizmus alapvető természetére.
A magyarországi politikai színház jól példázza a tőkés osztály belső marakodását. Egyfelől ott áll az állampárt által mesterségesen tenyésztett, közpénzeken hízlalt „nemzeti burzsoázia”. Ennek emblematikus figurája, az egykori gázszerelőből milliárdossá emelt Mészáros Lőrinc a Földközi-tengeren, úszó palotákon demonstrálja a dolgozóktól elvont többletértéket.
Másfelől ott leselkedik a transznacionális tőke és a nyugat-európai oligarchia – mint a Strabag építőipari gigászt és a Tyrolean Jet légitársaságot ellenőrző Haselsteiner-család –, amely a „jogállamiság” és a „piaci verseny” jelszavai mögé bújva követeli vissza kizárólagos dominanciáját a kelet-európai piacon.
A kizsákmányolás újragondolt díszletei
Amikor a burzsó ellenzék „rendszerváltást” és „az oligarchia felszámolását” kiáltja, valójában nem a kizsákmányolás megszüntetéséről beszél. A rendszer kritikusai nem a termelőeszközök társadalmasítását, a dolgozók béreinek felzárkóztatását vagy a közösségi infrastruktúra újjáépítését követelik.
Csupán a luxus birtokosának személye felett nyitnak vitát:
A hazai komprádor-elit figura pezsgőzzön-e a Földközi-tengeren,
vagy az osztrák nagytőkés repüljön-e magángéppel az üzleti tárgyalásaira.
A dolgozó osztály számára ez a választás hamis és abszurd. Akár a helyi nemzeti-populista rezsim szivattyúzza át a közpénzeket a saját oligarcháinak, akár a nyugati nagytőke szipolyozza ki a periféria erőforrásait, az elnyomás szerkezete változatlan marad. A vagyoni szakadék mélyül, a szociális háló lepusztul, a megtermelt javakat pedig a tőkés elit éli fel – tengeren vagy levegőben, a dolgozó szempontjából teljesen mindegy.
Schiffer gúnyos megjegyzése arra emlékeztet minket: mindaddig, amíg a politika csak arról szól, hogy melyik milliárdos zsebébe folyjon a kizsákmányoltak munkájának profitja, a „rendszerváltás” nem más, mint a nagytőke díszletcseréje a szegények színházában.
Munkások Újsága
A TISZA MÁRIS MEGTALÁLTA MÉSZÁROS UTÓDJÁT! EZ IS SZERETI A PÉNZÜNKET…
