„Az emberek bármit megtehetnek, ha nagyon akarják!” – Interjú Székely Sándor országgyűlési képviselővel, az ISZOMM képviselőjelöltjével

Hogyan fér össze a bölcs nyugalom és a megállíthatatlan küzdőszellem egy emberben? Pont úgy, ahogy a Jin és a Jang összeillik; ezek a tulajdonságok kiegészítik egymást. Székely Sándor olyan politikus, akit egyszerűen jó hallgatni, mert ahogy ő látja az életet, onnan nézve Magyarország nem is elveszett hely. Olyan hely, ahol érdemes lenne élni, dolgozni és nyugodtan megöregedni.

Ön gyakorló politikus, választott képviselő. Kik juttatták oda, ahol most van, kik az Ön szavazói?
Én azokat képviselem, akiket kinevettek az iskolában, mert nem olyan határozottak, szépek, jó helyesírásúak, mint a mindig mindenben tökéletes társaik. Azokat képviselem, akik csöndben, minden felhajtás nélkül végzik a munkájukat, róják a köreiket, eltartják családjukat, szüleiket az országot. Azokat képviselem, akik azt hiszik magukról, hogy nekik nem juthat jobb élet, mert a szüleiknek nem volt sok pénze. Azt akarom, hogy tudják, hogy de. Nekik is joguk a van a megbecsüléshez, a munkájuk anyagi és erkölcsi elismeréséhez. Azt akarom, hogy rájöjjenek, hogy ők azaz leginkább mi vagyunk sokkal nagyobb többségben és nem azok, akik immár több mint harminc éve röhögnek rajtunk a szüleik által vett luxusautójukból és mesélik azt, hogy a mi fizetésünket a piac döntötte el.

Több lelkesítő, tüzes felszólalását hallottam már. Érdekesen fogalmaz, amikor a jelenkor problémáiról beszél…
Valakinek el kell mondania, hogy a földünk nem azért megy tönkre, mert sokan vagyunk, hanem azért, mert a kapitalizmus és a fogyasztói társadalom ezt teszi velünk. A megtermelt javakat elképesztően rosszul osztjuk el. Magyarországon például pár százezer ember hihetetlen jólétéért 9 és fél millió ember dolgozik 2-3 munkahelyen. Ehhez jön, hogy az emberek a reklámok miatt bele vannak hajszolva totálisan felesleges anyagi dolgokba, amiket jórészt hitelekből oldanak meg. Még egy autó, még egy csoki, még egy étterem, még egy felesleges cipő. Nagy esküvő, drága ételek, még nagyobb tévé, még okosabb telefon. Az emberek nagy többsége jórészt felesleges dolgokért hajszolja magát halálra, nevetségesen alacsony fizetésekért. Ezt azonnal abba kell hagynunk. Vissza kell találni a normalitásba. Persze. Igenis legyen mindenkinek annyi pénze, hogy szabadon élhessen azt csinálhasson amit szeretne. De azt is észre kellene venni, hogy ha így folytatjuk el fogjuk veszíteni az emberségünket. Önműködő dolgozó autómaták leszünk, akiknek nincsenek rendes szociális kapcsolatai. Dolgozunk és fogyasztunk. Ennél az élet azért többről szól. Jóval többről.

Ön hogyan számolná fel a szociális válságot Magyarországon?
Meg kell változtatni az elosztást. Pénzt kell adni a dolgozó embereknek. Igazi, érdemi pénzt. Mi, ha kormányon lennénk azonnal megemelnénk a minimálbért 250.000,- forintra, a családi pótlékot gyermekenként 50.000,- forintra, bevezetnénk a havi korpótlékot havi 50.000,- forintra és nem engednénk, hogy bárkinek is 100.000 forintnál alacsonyabb legyen a jövedelme.

Ez mit okozna Ön szerint? Másképp tudnának élni a magyarok?
Igen. Nyugodtan. Békésen. Nem azt néznék, hogy mit hibázik a másik ember, hanem azt, hogy mit csinál jól. Azt szeretném, ha az emberek rájönnének, hogy bármit megtehetnek, amit nagyon akarnak. Ez egy nagyon tehetséges nép. Sajnos az iskolarendszer – meg renget embernél a nevelés is – arról szól, hogy mit ne csináljunk. Meg, hogy a hibázás az valami rossz dolog. És hogy nem azt keressük, hogy miben vagyunk jók, hanem azt, hogy miben rosszak. Én azt szeretném, ha úgy élnénk, hogy azt nézzük, hogy mit lehet csinálni? Miben vagyunk jók? Ha hibázunk, akkor azt hogyan tudjuk a javunkra fordítani? Én szeretnék, a nemekből igeneket faragni.

Visszatérve a földre, mit tesznek majd, ha sikeres lesz a választás az ISZOMM számára 2022ben?
Huszti Andreával és Szanyi Tiborral sajtótájékoztatót fogunk tartani, amiben elmondjuk, hogy az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom egy frakcióval van jelen a magyar országgyűlésben és hogy minden erőnkkel azon leszünk, hogy az új kormány bevezesse a 250.000, -forintos minimál bért, az 50.000,- forintos családi pótlékot és kórpótlékot, valamint, hogy bevezetésre kerüljön a 100.000, – forintos szociális minimum jövedelem.

Ez lenne tehát az anyagi jólét. De mit jelent az Ön számára a „jóllét” fogalma?
Hogy tudjak sok időt lenni a családommal, barátaimmal. Hogy legyen időm és pénzem sportolni, utazni, olvasni, szórakozni. Hogy a gyermekem tudjon jó iskolába járni és hogy a szüleim a lehető legjobb orvosi kezelést kaphassák, ha már végig dolgozták az életüket.

Nem titok, hogy Ön baloldali politikus, ez ebből a beszélgetésből is tisztán látszik. Hogyan gondol a szocializmusra?
A szocializmus számomra a nyugalmat, a megbízhatóságot és a kiszámíthatóságot jelenti. Azt jelenti, hogy nagyon jól öltözött fiatal emberek nem magyarázzák el a tévéből minden nap, hogy azért 300 euró Magyarországon a minimál bér, mert a piac ezt döntötte, miközben ők 20-30 évesen apu – anyu által vásárolt kocsijukba ülve mennek haza a budai luxusapartmanba, amit a nagymamájuktól örököltek. Azt szeretném, ha mindenki, aki dolgozik – legyen az utcaseprőtől az egyetemi tanárig -normálisan tudna élni. Nyugodtan, anyagilag és erkölcsileg is elismerve. Számomra ezt jelenti a szocializmus.

Mit tesz azért, hogy 2022ben megválasszák?
Dolgozom. 0-24 órában. El kell hitetni az emberekkel, hogy a szocializmus az, ami érdemben megváltoztathatja az életüket.

Amióta beszélgetünk, azon gondolkozom, milyen ember is Ön valójában. Összetett, de mégis egyfelé mutat; tisztán értem, hogy mit akar tenni, ha kormányra kerülne. Hogyan „alakult” ilyenné?
Kézilabdáztam. Sportoló vagyok. Csapatban gondolkodok. Mindig minden helyzetből felállok. Képtelen vagyok feladni a küzdelmet, mert nem tudom hogyan kell azt csinálni. Nem lehet leállítani. Megyek előre és amig nem végzem el a feladatot, addig nem állok meg. Teszem ezt mindig légies bájjal és könnyedséggel, ahogy azt az édesapámtól tanultam. Mindez kiegészítve édesanyám elképesztő konokságával és megspékelve anyai nagymamám furfangosságával. Egyszóval nagyon könnyű eset vagyok…(nevet) Viccet félre téve az van, hogy nagyon sokat hatott rám Lao – Ce: Tao Te King című műve. Egy barátom adta még 20 éves koromban, máig sem értem, hogy miért? Sokáig nem értettem, hogy mit akar a mester mondani azzal, hogy az úton kell járni, és hogy akkor cselekszünk a legjobban, ha nem csinálunk semmit, de valahogy a nehéz pillanataimban mindig ez a könyv került a kezembe. És szép lassan megértettem. Nagyon tanulságos. Ma már saját utamat járom. Már nem akarom megoldani problémákat. Inkább kikerülöm őket.

Susánszki Bence
Munkások Újsága