Sokan azt gondolják, hogy a rendszerváltás 1989-ben történt meg. Tévednek. Az említett évszám egy agónia vége volt csupán és egy újabb agónia kezdete. Az államszocialista rendszer szétesése már 1981-ben elindult. Ekkor búcsúzott el az ország a 3.60-as kenyértől, ekkortól nem nő, hanem fogy a népesség és ebben a gyászos évben alapította meg Műszertechnika nevet viselő GMK-ját Széles Gábor.
A villamosmérnöki diplomát esti egyetemen szerző egykori geodéta, azaz földmérő kényszerből fordult ebbe az irányba, miként kényszerből lettek vállalkozók sokan abban az időben. Másokkal ellentétben ez a dolog Szélesnek bejött, túlságosan is bejött. Az eleinte geodéziai műszereket gyártó cég néhány év után ráállt az IBM kompatibilis számítógépek összeszerelésére. Ez persze nem ment egyszerűen, mert akkoriban a Nyugat még féltette informatikai produktumait a Kelettől, ezért az úgynevezett Cocom-listára tették azon termékeket, amelyeket semmiképpen se lehetett a Szovjetunióba vagy azzal baráti országba szállítani. Széles Gábor azonban ezt a problémát megoldotta. Külföldön tartózkodó magyarok magánimport útján, kevésbé elegánsan mondva csempészve hozták be az országba a számítógép alkatrészeket és azokat itthon szerelték össze IBM kompatibilis gépekké. Széles Gábor akkoriban a szocialista rendszer mintavállalkozója volt. Az persze fura, hogy a legális és illegális tevékenység határán táncoló cégét miként tűrte meg az állam, de sokan tudni vélik, hogy az általa összeszerelt gépekből jutott a Szovjetunióba is, azaz Széles ügyesen rést nyitott a kapitalista pajzson, ezért hunytak szemet a hatóságok a dolog felett.
A vállalkozó a politikai felé 1989. március 15-én fordult, akkor már büszkén feszített az MDF rendezvényén, nyilván megérezve, hogy van mit keresgélni arrafelé. A rendszerváltásnak csúfolt kormányváltás után azonban szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy a számítógépes biznisz legalizálódása miatt a számítógépekkel már nem elég seftelni. Ráadásul a szabad rablás dicsőségesnek kikiáltott éveiben ott kellett legyen a tűznél, mert ügyes helyezkedéssel mesés vagyonokra lehetett szert tenni. Abban az időben tehát Széles, hasonlóan például a szintén élelmes Demján Sándorhoz, tereli a magyar kapitalizmus ügyét. A rendszerváltó gazdasági elit rombolása példátlan méretű. A keleti piacok összeomlása miatt ideiglenesen rossz helyzetbe kerülő vállalatok, szövetkezetek százait verik szét néhány hónap alatt kárpótlásra, csődre, privatizációra hivatkozva. A magyar ipar gyöngyszemének számító Videoton Széles Gáborhoz kerül. Nem volt hiábavaló a luxus BMW-re rakott, MDF-001-es rendszám. A székesfehérvári elektronikai vállalatot Széles azonnal át is szervezte, korai tevékenységéről sok száz munkanélkülivé lett szakember tudna mesélni. Az üzletember itt alkalmazta először azt a gazdasági szalámi taktikát, amely szerinte a hatékonyságot növeli. Lényege az, hogy az addig egységes vállalatot „szétrobbantja” alvállalatokra és ezekből szervez saját személyéhez köthető céghálózatot Holding néven. Ennek egyik mellékhatása az, hogy szinte átláthatatlan gazdasági környezetet lehet magunk körül teremteni.
A Videoton azonban nem volt elég Szélesnek. Miniszteri pozícióra is vágyott, azonban azt az MDF-től már nem kapta meg. A nehéz természetéről ismert ember szépen le is szerelte autójáról az MDF-001-es rendszámot és pár évvel a váltás után rájött, hogy lehet együttműködni a megátalkodott kommunistákból kapitalistává vedlett MSZP-sekkel is. Újabb helyezkedése újabb sikerrel járt. A még romjaiban is impozáns Ikarus hullott a zöldből pirossá lett vállalkozó ölébe. A komoly gazdasági problémákkal küzdő gyárban Széles működésének hatására még kaotikusabbá váltak a dolgok. A helyzetet csak nehezítette a tény, hogy a Fidesz hatalomra kerülte után jött az orosz válság, ráadásul a magyar termékeket nem nézték jó szemmel a keleti piacokon. Az Ikarusra is a jobboldali kormány nemzetközi kakaskodásának árnya vetült. Amikor a keleti piacok elvesztése nyilvánvalóvá vált, az elméletileg elkötelezett magyar és csak a hazai érdeket szem előtt tartó Széles nem várt sokáig. Az első jöttmentnek odaadta a gyárat, még az sem érdekelte, hogy az Irisbus álnéven érkező vevő nem más, mint a Fiat és a Renault gyárak fedőcége. Azon sem ártott volna akkoriban elgondolkodni, hogy a megvásárlás idején az olasz-francia duónak már volt egy buszgyára Csehországban, ahol éves szinten ma is 3000 járművet gyártanak, bőven elérve ezzel a rendszerváltás előtti szintet. Miért lett volna szüksége a tulajdonosoknak pár száz kilométeren belül két hatalmas buszgyárra?
Széles Gábor persze ebből az ügyletből sem jött ki rosszul. A francia-olasz kísérlet csődje 2003-ban vált nyilvánvalóvá. Amikor a magyarországi vásárlók nem kértek az Ikarusz címkével ellátott Renault buszokból, akkor a gyártást leállították, 2004-ben a székesfehérvári gyárat be is zárták.
Aztán 2006-ban újra jött Széles Gábor. Visszavásárolta az Ikaruszt, ami addigra már szinte csak egy papírra írt szó volt csupán és hihetetlen lendülettel vizionálta elképzeléseit. Néhány hónap múlva a melósok könnyes szemmel búcsúztak az utolsó Ikarustól és közben harsány szidták a csodát ígérő Széles Gábort. A munkások morgolódása persze nem hatotta meg kedvenc magyar kapitalistánkat.
2010 tavaszán, a kormányváltás idején aztán újra hallhattunk a az Ikarusról. Széles az egyik legkisebb magyar buszgyártóval szövetkezve akarja kielégíteni a több ezer darabra tehető hazai busz igényt az előttünk álló években. Víziót, prototípust most is láthattunk, konkrétumot annál kevesebbet.
Igazából évek óta érezhető, hogy az Ikarus egy nyűg a számára, főleg azóta, hogy könnyedebb játékszert is talált magának, a média világát. Kétmilliárd forintot még 2005-ben fektetett az Echo- és Vitál TV-kbe, amelyekhez hozzácsapta a csődbe jutott, a korábban liberális hangvételű Magyar Hírlapot. Az Echo Hungária Televíziózási, Kommunikációs és Szolgáltató Rt-be üzlettársként saját vejét, a színész Vasvári Sándort, vezérigazgatói feladatok ellátására pedig a korábban HírTv-ben hírigazgatóként tevékenykedő Gulyás Istvánt vonta be.
A Magyar Hírlap és az Echo TV hamar megtalálta a saját hangját, a szélsőjobboldali tömegek fellélegezhettek, hogy immár saját TV csatornájuk és napilapjuk is van.
Az Ikarus problémát mind székesfehérvári, mind a mátyásföldi egységnél megoldó Széles nem maradt gazdasági vállalkozások nélkül. Szinte átláthatatlan céghálóban éli mindennapjait. Még felsorolni is nehéz, hogy hány vállalkozást sorolhatunk cégbirodalmába. Az ékkő továbbra is a Videoton, bár az önálló márkanévként való működés már évtizedek óta elfeledetté tette a márkát. Széles inkább nyitott a beszállítói szerepkör irányába. A jól menő üzletágaknak köszönhetően még arra is nyílt lehetőség, hogy fejlesszenek, új gyárat nyissanak és 700 új embert foglalkoztassanak. Evidensnek tűnik, hogy mindezt a nagy magyar milliárdos hazánkban teszi meg, de sajnos a tény az, hogy Videoton új gyárat Ukrajnában nyitott. A magyar kapitalista tehát egy fokkal sem tűnik jobbnak annál a multinál, amely az első adandó alkalommal mozdul az olcsóbb munkaerő irányába. A különbség csak annyi, hogy forog a gyomrunk, amikor kapitalistánk még tetszeleg a nemzet iparosa szerepkörben.
Milyen területen van még érdekeltsége Széles Gábornak? Például az egész ország által hörögve szidott pénzügyi szolgáltatók területén. A bankok az őket ért vádakra legtöbbször azzal reagálnak, hogy az embertelen eljárást legtöbb esetben nem ők, hanem a pénzügyi szolgáltatások követik el. Természetesen azt feltételeznénk, hogy a magyar emberek olyan őszinte barátja, mint Széles Gábor nem hozható összefüggésbe embereket otthontalanságba, kilátástalan helyzetbe taszító cégekkel. Sajnos a tények ennek ellentmondani látszanak. A PSZÁF lakossági panaszok miatt a Széles érdekeltségbe tartozó Pesti Hitel Zrt-re még 2009-ben figyelt fel. Az akkor eljárás alá vont szolgáltatókkal szemben az egyik legfontosabb kritika az állami szerv részéről az volt, hogy míg banki hitelek esetében minden huszadik ügyfél ingatlanja került árverezésre, ezen cégek esetében minden hatodik. A Pesti Hitel Zrt felkerült a fenyegetőzése miatt nemrég elítélt VÉSZ-es Éliás Ádám szégyenlistájára is.
Igazán pikáns pedig az volt, amikor szcientológus kötődésű hitelközvetítők tömeges csalását leplezte le a PSZÁF és kiderült, hogy csalók aránytalanul nagy arányban közvetítettek ki Pesti Hitel Zrt-s hiteleket. A cég akkor arra hivatkozott, hogy közvetítőik tevékenysége független tőlük, velük szerződéses üzleti kapcsolatban álltak csupán. Jogilag ez egy tiszta állítás, azonban a számtalan családot a kilakoltatás szélére juttató csalók egy irodaházban végezték tevékenységüket a Pesti Hitel Zrt-vel. Ez az irodaház meglepő módon Széles Gábor érdekeltségi körébe tartozik a zuglói Róna utcában.
Hosszan lehetne sorolni Széles Gábor tevékenységét. Írhatnánk arról, hogy lát fantáziát a megújuló energiában is ha valaki akar egy szélkereket a falu határába, akkor nagy valószínűséggel azt is az ő STS Group cége fogja felszerelni. A pénzből pedig valószínűleg el fog csorogni politikusokhoz is. 2009-ben a Fidesz legnagyobb egyéni támogatója volt Széles Gábor a maga tízmillió forintjával. Persze mindezért is meg kell alaposan dolgoznia a cégbirodalom alkalmazottainak. Erre kifejezetten oda is figyelnek. A cégsaláta gerincének számító Műszertechnika Zrt-nél például egész évben árgus szemmel figyelik a dolgozókat és teljesítmény alapján évente meg is tizedelik az alkalmazottakat. Ráadásul erre a Széles ősrégi üzleti partnerének számító Sinkó Ottó, a tizenhatodik leggazdagabb magyar még büszke is.
Azt se feledjük, hogy a magyar munkavállalók és a magyar ipar nagy barátja az utasszállításban is érdekelt. A BKV-val évek óta szerződéses viszonyban lévő Széles érdekeltségű VT-Transman buszai a 2010. év elején tartott sztrájk idején is szállították az utasokat, ezzel lényegében sztrájktörést követve el. Ez csak azért pikáns, mert mindeközben az Echo TV, a Magyar Hírlap mérhetetlen lendülettel állt a sztrájkolók oldalán. Hasonlóan pikáns az, hogy a VÉSZ-es Éliás Ádám általában az Echo TV-ben ostorozza a bankokat és pénzügyi szolgáltatókat, köztük Széles pénzügyi vállalkozását a Pesti Hitel Zrt-t is. Mindez nem mutat mást, csak azt, hogy van egy mélymagyar kapitalista, aki immár harminc éve hülyének néz minket és hízik a rovásunkra.
