Számokkal igazolta, amit sokan csak sejteni véltek: hogy az egyenlőtlenségek növekedése a mai kapitalizmus kiküszöbölhetetlen velejárója, ami ugyanakkor az általánosan elfogadott közgazdasági doktrínákkal szemben nem szolgálja a növekedést.
Thomas Piketty francia közgazdászt a baloldali és rendszerkritikus mozgalmak egyből piedesztálra emelték, könyvét pedig Marx: Tőkéjéhez hasonlították. INTERJÚ.
– Vannak új pártok Európában, amelyek új ötleteket javasolnak. Ön is melléjük állt, itt elsősorban a Pablo Iglesias vezette Podemos-ra és a Jeremy Corbyn vezette új brit Munkáspártra gondolok. Ön szerint tényleg ők jelentik a legjobb esélyt Európa és az európaiak számára? És a gazdasági elképzeléseiket tényleg életképesnek tartja?
– Azt hiszem, a decemberi spanyol választások nagyon fontosak lesznek Európa jövője szempontjából. Miért? Mert ezzel megváltozhat a politikai többség az eurozónában. Ha Spanyolországban a baloldal vagy a balközép nyer, az ésszerűbb költségvetési politikához vezethet Európában. Végső soron ez az egész túllép a szokásos jobboldal-baloldal problematikán: bárki, aki egy kicsit kívülről figyeli az eurozónát, legyen jobb- vagy baloldali, láthatja, hogy azok a költségvetési döntések, amelyeket Franciaország és Németország közösen hozott – Franciaország szereti a felelősséget Németországra tolni, de ezek közös döntések voltak – nem voltak sikeresek.
– Beszéltünk Görögországról és a Szirizáról. Alexisz Cipraszt újraválasztották miniszterelnöknek, ön szerint lesz módja újra tárgyalni a megszorításokról? Mert a volt pénzügyminisztere, Janisz Varufakisz azt mondta, ez csak időhúzás, valódi tartalom nélkül.
– Európának új tervet kell kigondolnia Görögország megmentésére. A nyári megegyezés arra lesz elég, hogy egy kis időt nyerjenek, de végső soron el kell engedni a görög adósság egy részét. Az a jó hír, hogy ilyen adósságrendezésre számos jó példát lehet találni, például a németeknek is óriási államadósságuk és külső tartozásuk maradt a második világháború után. Az egész Európa-projekt az adósságelengedésre épült
– Európa polarizáltabb, mint valaha. Ha ezen az úton haladunk tovább, ön szerint mi lesz Európával, mondjuk tizenöt év múlva?
– Szeretnék optimista lenni, mert szerintem van megoldás a problémáinkra, de fennáll az a lehetőség, hogy az önzés és a nacionalizmus erősödik majd. Amikor az emberek békés úton nem tudják megoldani a szociális gondjaikat, a munkanélküliségből eredő problémákat, mindig csábít a lehetőség, hogy másokat okoljanak. Vannak olyan politikai pártok, amelyek a bevándorló munkásokat, mások más országokat vádolnak. Van, aki szerint Németország tehet mindenről, a németek szerint a görögök. Mindig lehetséges másokat okolni, de ha egy kicsit szélesebb történelmi távlatból tekintünk Európára, tisztán láthatjuk, hogy be kell fektetni ahhoz, hogy növekedni tudjunk, és az a drámai helyzet, hogy Európa az elmúlt évtizedet elvesztegette. 2017-ben a GDP épp hogy csak eléri majd a 2007-es szintet.
– Egy másik ügy, amivel Európa nyűglődik jelenleg, a migráció, és Görögország itt is a frontvonalban van. Úgy hírlik, hogy majdnem másfél millió ember érkezhet Európába 2016. végéig, és ezzel kapcsolatban Kristofer Nyborg azt kérdezi: ön szerint Európa gazdasági értelemben képes kezelni a menekültek és migránsok beáramlását?
– Európa lakossága 520 millió fő. Ha az ENSZ statisztikáját nézzük, 2000 és 2010 között évente körülbelül tisztán egymillió bevándorló érkezett Európába, a népességnövekedés kétharmadát a migráció adta, szóval akár vissza is térhetnénk egy magasabb bevándorláshoz. Az európai országokban más-más helyzet alakult ki, Franciaországban kicsit több a gyerek, Németországban kevesebb, viszont nyitottabbak a bevándorlók felé, Azután ott vannak azok az országok, ahol nem születnek gyerekek, de migrációt sem akarnak, erre jó példa Kelet-Európa. Ezek az országok népesség tekintetében egyszerűen megszűnnek, ha így folytatják. Ez nagyon önző hozzáállás, és azt hiszem, hogy a gazdasági növekedés vagy általában az európai jólét, az európai modell fenntartása érdekében lehetnénk nyitottabbak, sőt nyitottabbnak kellene lennünk.
– Önt gyakran afféle rocksztárként emlegetik a közgazdászok között. Magára ismer ebben a leírásban?
– Nincs bajom a népszerűséggel, amíg ettől többen olvassák el a könyvemet. A könyvem sikere azt mutatja, hogy sok országban sok embernek van elege abból, hogy azt mondják nekik: a gazdaság túl bonyolult, és ők úgyse fogják megérteni. Akiknek elegük van abból, hogy a gazdasági és pénzügyi kérdésekben egy szűk szakértői csoport döntsön, kifinomult közgazdaság-tudományi elméletek alapján, amit a világ többi része nem ért. Ez egy vicc, nincs ilyen, hogy közgazdaság-tudomány, vannak nyitott politikai és szociális kérdések, irodalmi kérdések, hatalmi kérdések, és mindenkinek kell, hogy legyen ezekről véleménye.
Bővebben: Euronews
