Lengyelországban napról napra dagad az egykori pápa körül kialakult botrány. A helyi média és sajtó egyre többet és egyre bátrabban beszél II. János Pál pedofilokkal való kapcsolatairól, a nekik nyújtott egyházi vezetői segítségekről.
A TVN24 legyen televíziós csatornán március 6-i adása robbantotta a bombát. Ezen a napon mutatták be a másfél órás “Franciszkańska 3” dokumentumfilmet. A filmcím a krakkói érsek rezidenciájának címe, azaz közvetve ezzel is utalnak az 1960-as és 1970-es években ezt a tisztséget betöltő Karol Wojtyla bíboros felelősségére.
A film rendezője Marcin Gutowski újságíró azt állítja, hogy II. János Pál a lengyel katolikusok vezetőjeként jól ismerte a beosztottai körében előforduló pedofil zaklatási és erőszakolási eseteket és számos alkalommal segítette a bűnözőket.
A filmben három papról mesélnek a nézőknek.
Az első Boleslaw Sadus, Wojtyla régi ismerőse volt. Egy ideig még egy lakásban is laktak. 1960-ban Krakkóban Sadus a hitoktatás referense lett, később azonban többször váltott munkahelyet, 1972-ben pedig a bíboros a Vatikánhoz fordult azzal a kéréssel, hogy helyezzék át a papot Ausztriába .
A plébánosok máig nem tudják pontosan miért változtatta meg hirtelen a szolgálati helyét egykori “kollégájuk” II. János Pál pápa segítségével, nekik akkor csak annyit mondtak, hogy paphiány miatt kellett gyakran más helyekre menjen. A kísérőlevélben a krakkói érsek soha sem említette a valódi okot.
A lengyelországi kommunista titkosszolgálatok ma már szabadon kutatható archívumában azonban az szerepel, hogy Sadus fiatal férfiakat molesztált korábbi szolgálati helyein. Egy helyen odáig jutott, hogy az egyik áldozat anyja megtorlással fenyegette a papot.
A következő személy Eugeniusz Surgent. Egy volt egyházmegyei dolgozó, aki névtelen kívánt maradni, újságíróknak elmondta, hogy több évtizeden át molesztált gyerekeket a pap. A férfi beszél arról a filmben, hogy Eugeniusz atya tetteiről személyesen számolt be Wojtylának, a leendő pápa azonban azt kérte, hogy ezt az információt ne ossza meg senkivel és nyomatékosan felhívta a figyelmét, hogy majd ő fog intézkedni az ügyben.
Az újságírói nyomozásban részt vevők a pedofil pap egyik plébániáján Lachowice faluba is elmentek. Mint kiderült a helyiek még mindig emlékeznek rá, az egyik helyi lakos megosztotta a filmesekkel saját történetét: amikor 15 éves volt, Surgent megpróbálta „tapogatni”, de a fiúnak sikerült megszöknie.
1973 augusztusában Surgent három év börtönbüntetésre ítélték. Megőrizhette papi hivatását, szabadulása után 2008-ban bekövetkezett haláláig szolgált.
A harmadik személy, Józef Loranz Mutne falu papját szintén bebörtönözték. Az általános iskolás lányokat molesztálta. A „Franciscan, 3” alkotói azt állítják, hogy legalább tíz áldozata volt. Az áldozatok szüleinek feljelentése után Wojtyła a papot egy kolostorba menekítette, de megtalálták és ott letartóztatták. Több év börtönbüntetésre ítélték, azonban két év után szabadulhatott.
Hamarosan Loranz atyát visszahelyezték a zakopanei plébániára – csak annyit tiltottak meg neki, hogy gyerekeket tanítson. Valószínűleg újabb és újabb molesztálási botrányok következhettek, mert a következő években a papot többször áthelyezték különböző szolgálati helyekre.
A lengyelországi médiában megjelent film óriási lavinát indított.
„Maga Wojtyła helyezte a pedofilokat egyik plébániáról a másikra, ez aljas tett!” – írta Bozena Przyluska ismert lengyel feminista egy varsói közösségi oldalon. A szakszervezeti vezető Piotr Szumlewicz pedig még II. János Pál emlékműveinek elbontását is szorgalmazta a történtek miatt.
Mindketten a lengyel közvélemény „liberális szárnyát” képviselik, küzdenek a lengyelországi vallási alapú II. János Pál pápa kultusza ellen. Csak Krakkóban 26 emlékművet állítottak neki és országszerte több ezer ilyen emlékmű található.
A hatóságok a médiában megjelent információkat „szent ember elleni rágalmazásnak” nevezték. Mateusz Morawiecki miniszterelnök azt mondta, hogy a lengyelek mint nemzet „sokat köszönhetnek II. János Pálnak, sőt mindent neki köszönhetnek”.
A lengyel parlamentben, a Szejmben a történtek miatt rendkívül heves viták voltak. A kormányzó „Jog és Igazságosság” (PiS) párt ennek ellenére elfogadott egy a „Pápa jó hírének védelmében” nevet viselő határozatot.
„Határozottan elítéljük a média szégyenletes kampányát <…> a történelem legnagyobb lengyele ellen” – áll a dokumentumban. A kormánypárti média nagy erővel lépett fel az egykori pápa védelmében: a varsói elnöki palota homlokzatán óriásplakát jelent meg a képével . Az állami csatornák pedig naponta sugározzák a pápai prédikációkat.
A “Franciscan Street 3” megjelenése után Mark Brzezinski amerikai nagykövetet berendelték a Külügyminisztériumba, mivel a TVN24 csatorna az American Discovery Grouphoz tartozik.
A külügyminisztérium szerint az újságírók lépései „egy hibrid háborúhoz hasonlítanak az ország ellen a társadalom megosztása érdekében”.
Érdekes a botrány egyházi környezetre gyakorolt hatása.
Egyes papok meglehetősen élesen felszólaltak az újságírók ellen, de más egyházi vezetők eltérő véleményen vannak. „II. János Pál pápa kétségtelen szentségének újragondolásához kell eljutnunk, <…> anélkül, hogy azt a primitív bűntelenségre és a határtalan imádatra redukálnánk. Egy élő embert látni benne, aki hibázott, és más gyengeségei is voltak” – mondta Andrzej Szostek teológus, aki baráti kapcsolatban állt az elhunyttal, és tanulmányozta szentté avatásának kérdését.
A hivatalos szerv – a Lengyel Katolikus Püspöki Konferencia – álláspontja meglehetősen letisztult: Karol Wojtyla döntéseinek és cselekedeteinek értékelése „további levéltári kutatást igényel. de mindeközben nincs bizonyíték arra, hogy részt vett volna szexuális bűncselekmények eltussolásában.”
Azonban Lengyelországban felteszik a kérdést: ha konkrétabb bizonyítékokat is találnak, akkor hogyan vonják felelősségre a „bűnöst”? Főleg, ha ő az ország egyik sérthetetlennek titulált jelképe az illető.
Vajon nem lenne itthon is indokolt a róla elnevezett közterületek visszanevezése, ha már Lengyelországban is bontanák az emlékműveit?
Munkások Újsága
