Az amerikai Flex-konszern akár kétezer munkást is utcára tehet Sárváron, miközben a termelést a még olcsóbb ukrajnai munkaerőpiacra helyezi át. Tankönyvi példa arra, hogyan zsákmányolja ki a nyugati tőke Kelet-Európát a helyi politikai elittél karöltve.
A tőke nem ismer határokat, sem szolidaritást, kizárólag a profitrátát. Amikor a profitszivattyú működéséhez állami támogatásra van szükség, a multinacionális vállalatok szívesen tetszelegnek a „régió megmentőjeként”. Ám amint a maximális kizsákmányolás újabb, védtelenebb terepei nyílnak meg, a dolgozók feláldozható puszta számokká válnak a könyvelésben. A legújabb példa erre az amerikai elektronikai óriás, a Flex sárvári üzemének esete.
A helyi jelentések szerint a multinacionális konszern az év végéig akár kétezer munkavállaló elbocsátására készül Sárváron. A mintegy háromezer főt foglalkoztató gyáregységben ez nem kevesebbet jelent, mint a dolgozók kétharmadának utcára tételét. A lépés hátterében nem pusztán a gyártósorok fokozott automatizálása áll, hanem a termelés agresszív áthelyezése: az információk szerint az egyik kávéfőző-gyártósort Ukrajnába költöztetik át.
A geopolitikai és gazdasági összeomlás szélén táncoló Ukrajna ideális célpont a nyugati monopoltőke számára: a szakszervezeti jogok leépítése, a megnyirbált munkajogi védelem és a végletesen alacsony bérek kánaánt jelentenek az amerikai konszerneknek. A tőke ott csap le, ahol a munkaerő a legkiszolgáltatottabb – és ha ehhez egy uniós tagállamban kell egzisztenciák ezreit romba dönteni, egyetlen washingtoni vagy sárvári igazgatósági ülésen sem csordul ki könnycsepp.
Különösen gyomorforgató a történetben a helyi politikai elit szerepe. A magát „nemzetinek” és „munkásbarátnak” hirdető Orbán-kormány az elmúlt években milliárdos adófizetői támogatásokkal, szubvenciókkal és az úgynevezett „rabszolgatörvénnyel” édesgette magához a nyugati multikat. Alig egy éve maga a miniszterelnök avatta fel a Flex 35 milliárd forintos zalaegerszegi beruházását, fennen hirdetve a magyar munkaerő kiválóságát.
A valóság azonban ma ismét arcul csapta a magyar dolgozókat: az állami milliárdokból kistafírozott amerikai óriásvállalat a profit maximálása érdekében habozás nélkül hajtja végre a létszámleépítést, amint olcsóbb, még jobban kizsákmányolható tömegeket talál Keletre tőlünk.
A sárvári eset nem egyedi kilengés, hanem a periféria-kapitalizmus elkerülhetetlen törvényszerűsége. Amíg a kelet-európai kormányok egymással versenyezve kínálják tálcán a dolgozóikat a nyugati konszerneknek, addig a munkások mindig csak ágyútöltelékek maradnak a tőke globális profitosztási háborújában.
Munkások Újsága
ÚJABB GYÁRBEZÁRÁS, UKRAJNÁBA VISZI A GYÁRTÓSORT A MULTI
