A magyar “baloldali” nem támogatja Orbán migránsellenes uszítását, de a déli vasfüggönyt megtartaná. A magyar “baloldali” politikus elfogadja a választók vélt migránsparáját és mindezt megfejeli a szintén idegennek bélyegezhető határon túliak elleni uszítással.
A magyar “baloldali” Orbánhoz hasonlóan lelkes támogatója az amerikai agesszív külpolitikának és annak, hogy a NATO világcsendőrként funkcionál. A magyar “baloldali” azonban nem áll meg itt. Őszintén hisz Európa felsőbbrendűségében és előszeretettel korbácsolja fel a ruszofób indulatokat.
A magyar “baloldali” – miként Orbán – bősz antikommunista, tudja, hogy mindenért hibáztatható Marx, Lenin, Sztálin, Rákosi, Kádár. Ezen meggyőződése ráadásul aktív “prolifóbiával” párosul, azaz a szocializmuskísérletek legnagyobb hibájának a “polgári értékek” háttérbe szorítását tekinti és azt, hogy proli-kispolgári világkép szerint alakult át társadalom.
A magyar “baloldali” hasonlóan Orbánhoz azt gondolja, hogy egyszerre él két Magyarországon. Az egyik a felvilágosult és művelt kisebbség országa, a másik a megérthetetlen, vegetatív módon tengődő, minden ideológiai moslékot bezabáló külvárosi és vidéki tömeg. Orbánnal ellentétben azonban sem megérteni, sem megváltoztatni nem akarják ezt a többséget.
A magyar “baloldali” a legbékésebb ellenzéki a világon. Deklaráltan antiradikális, lenézi és kiveti magából azokat, akik nem a szeretet erejével akarják megdönteni Orbán hatamát. A magyar “baloldali” csodafegyvere az összefogás, az imádkozásra összetett kéz és a könnyes szem az Európai Unió zászlaja árnyékában.
A magyar “baloldali” hisz a saját állócsillagaiban. Azokban a politikusokban és közszereplőkben, akik hosszú évek óta létükkel és balfaszságukkal garantálják Orbán hatalomban maradását. A magyar “baloldali” töretlen hittel menetel vezetőivel vereségről vereségre. A magyar “baloldali” nem gyakorol önkritikát, mert nyilvánvaló, hogy mások miatt van ami van.
Kalmár Szilárd
