Amit Washington évtizedek óta sem szankciókkal, sem puccskísérletekkel nem tudott elérni a népi ellenállás és a bolivári forradalom bástyái ellen, azt végül a nyílt katonai agresszió, az áramvonalasított rablógazdaság és a háttérben szőtt belső árulás hozta el. Nicolás Maduro elnök amerikai elrablása nem a jogállamiság győzelme volt, hanem a neokolonializmus legsötétebb formája: a Föld legnagyobb bizonyított kőolajkészletének nyers erőszakkal történő kisajátítása.
A kalóztámadás és az energetikai zsákmányszerzés
A caracasi éjszakában végrehajtott amerikai kommandósakció a legsötétebb imperialista hagyományokat idézte fel. Washington azonban ezúttal még csak nem is ügyelt a diplomáciai látszatra: a narco-terrorizmusra hivatkozó vádak csupán a szokásos fügefalevélként szolgáltak ahhoz, hogy a Pentagon közvetlen ellenőrzése alá vonja a venezuelai energetikai infrastruktúrát.
Az elhurcolást követő órákban a Fehér Ház és a washingtoni Pénzügyminisztérium azonnal működésbe lépett. Az Orinoco-övezet gigantikus nehézolaj-mezői feletti felügyeletet nem bízták a véletlenre:
Az amerikai pénzügyi hatóságok azonnal feloldották a korábbi szankciós zárlatokat az olyan gigavállalatok előtt, mint a Chevron, miközben a dollármilliárdos offshore követeléseket benyújtó nyugati hitelezők elárasztották a caracasi elnöki palotát.
A PDVSA kirablása: A venezuelai állami olajtársaságot, a PDVSA-t elvonták a népi ellenőrzés alól, és egy Washingtonból irányított „átmeneti megbízotti testület” fennhatósága alá helyezték. Az exportból származó bevételeket zárolt washingtoni számlákra terelik, ahonnan elsősorban az amerikai olajipari beruházók és hitelezők kártalanítása zajlik.
Az Orinoco-övezet nyersolaját áron alul, hosszú távú diktátumszerződésekkel csatornázták át az USA mexikói-öbölbeli finomítóiba, teljesen felszámolva Venezuela energetikai szuverenitását és független értékesítési csatornáit.
Delcy Rodríguez és a megalkuvás útja
Azigazi tragédia és az árulás mélysége azonban nem pusztán a Fehér Ház és a Wall Street rablópolitikájában, hanem a caracasi elnöki palota falai között fedte fel magát. A rendkívüli állapot közepette hatalomra lépő eddigi alelnök, Delcy Rodríguez ahelyett, hogy a népi milíciákra és a forradalmi tömegekre támaszkodva elszánt ellenállást hirdetett volna a megszállók és az olajrablók ellen, a teljes kapitulációt választotta.
Míg a védelmi miniszter és a szocialista bázis még az ellenállásról beszélt, a színfalak mögött már zajlottak az egyeztetések Washingtonnal és a dohai közvetítőkkel. Rodríguez megdöbbentő gyorsasággal váltott át a szocialista retorikáról a tőke igényeinek kiszolgálására.
A nemzeti vagyon védelme helyett az új vezetés törvényi változtatásokat lebegtetett meg, amelyek lehetővé teszik a külföldi magántőke többségi tulajdonszerzését a stratégiai olajprojektben.
A venezuelai olajkitermelés megduplázásának ígéretével és a szállítások kizárólagos nyugati irányba terelésével a komprádor elit biztosította a saját székének megőrzését Washington jóindulatáért cserébe.
Az úgynevezett „gazdasági konszolidáció” és a politikai engedmények álcája alatt megkezdődött a bolivári államgépezet és a szociális vívmányok szisztematikus szétverése és lerombolása.
A tőke ára és a munkásosztály jövője
A caracasi elit feladta a függetlenséget a saját hatalmának és vagyonának átmentéséért. Miközben a nemzetközi oligarchia és a hazai burzsázia egymás tenyerébe csap az olajmezők felosztása felett, a venezuelai munkásosztályt és a szegényrétegeket kiszolgáltatták a Nemzetközi Valutaalap és a Monró-elv legújabb, legragadozóbb változatának.
Maduro elrablása, a nemzeti olajkincs elharácsolása és az ezt követő gyors megalkuvás megmutatta a reformista bürokrácia igazi arcát. A bolivári folyamat nem pusztán a külső katonai túlerő, hanem a belső opportunizmus és a neoliberális tőkével kötött elvtelen kompromisszum miatt jutott e tragikus fordulóponthoz. Az antiimperialista harc számára a tanulság világos: az imperializmussal nem lehet egyezkedni, az országhatárokat és a nemzeti kincseket pedig csak a felfegyverzett és megszervezett munkásosztály képes megvédeni.
Munkások Újsága
EGY ÁRULÁS TÖRTÉNETE
