Előretört a német baloldal

A szeptember 20-án párhuzamosan megtartott berlini és mecklenburg-elő-pomerániai tartományi választások pontos és kíméletlen látleletet adnak a német burzsoá demokrácia jelenlegi állapotáról. Az eredmények nem izolált politikai kilengések, hanem a német tőkés rendszer mélyülő szerkezeti válságának, a militarizációnak, a szociális vívmányok leépítésének és az ingatlantőke gátlástalan elburjánzásának a közvetlen következményei.

Berlin: A metropolisz tőkés felvásárlása és a lakhatási válság
A fővárosban, Berlinben a politikai elit teljesen képtelennek bizonyult arra, hogy érdemi választ adjon a munkásosztályt sújtó legsúlyosabb problémára: az elszabadult lakbérárakra és a mélyülő neoliberális dzsentrifikációra, a vagyonosok ingatlanfelvásárlására.
A városvezetés az elmúlt években megvédte az ingatlanfejlesztő tőke és a spekuláns konszernek érdekeit a dolgozó tömegekkel szemben. A lakhatás árucikké silányítása, az infrastruktúra romlása és a közszolgáltatások privatizációja miatt a választók elidegenedése ebben a metropoliszban érte el a tetőfokát. A polgári közép berendezkedése – amely a tőkés piac szentségét védi a lakosság alapvető szociális igényeivel szemben – Berlinben végletesen kompromitálódott. A fővárosi szavazók szociális elégedetlenségét a rendszeren belüli parlamenti intézmények már képtelenek felszívni vagy elsimítani.

Mecklenburg-Elő-Pomeránia és a polgári centrum összeomlása
A keleti tartományban, Mecklenburg-Elő-Pomerániában a tőkés átalakulás és a deindusztrializáció évtizedes sebei csaptak vissza a politikai elitre. A tradicionalitásában bízó polgári jobbközép, a CDU és a kispárti liberális FDP látványos megbicsaklása tisztán mutatja, hogy a tőkés status quo képtelen megszólítani a gazdasági bizonytalanságtól sújtott rétegeket.
A Friedrich Merz és a CDU által képviselt neoliberális megszorító politika, párosulva a hadiipar és a NATO gátlástalan kiszolgálásával, elidegenítette a dolgozókat. A polgári centrum nem tud és nem is akar fellépni az infláció, a reálbérek csökkenése és a vidék leépülése ellen.

Az AfD mint a tőkés válság torzszülötte
Az AfD térnyerése (különösen Mecklenburg-Elő-Pomerániában elért 38%-os eredménye) a tőkés válság klasszikus tünete. A szélsőjobboldal a dolgozók jogos elégedetlenségét, a lecsúszástól való félelmet és a szociális biztonság elvesztését csatornázza be kirekesztő, demagóg narratívákba.

Fontos tisztán látni: az AfD nem rendszerellenes erő. Bár populistaként tetszeleg, gazdaságprogramja ízig-vérig neoliberális és tőkebarát. A reakciós jobboldal előretörése a német uralkodó osztály történelmi felelőssége: az egymást követő kormányok szociális pusztítása hozta létre azt a talajt, amelyen a proto-fasiszta demagógia szárba szökhetett. A polgári pártok úgynevezett „karanténja” (Brandmauer) csupán a tüneteket próbálja elfedni, miközben a gazdasági hatalom szerkezetét érintetlenül hagyja.

A reformizmus korlátai és a baloldal feladatai
A Szociáldemokrata Párt (SPD) és a megmaradt reformista erők szereplése jól mutatja a parlamentáris baloldal teljes korlátait. Az SPD által vezetett szövetségi politika – amely a szociális kiadások megnyirbálásával párhuzamosan százmilliárdos nagyságrendű fegyverkezési programokat finanszíroz – alapjaiban ássa alá saját szavazóbázisát.
A választások megmutatták a reformizmus csődjét: a neoliberális keretek közötti kompromisszumkeresés képtelen megállítani a társadalmi polarizációt és a tőke offenzíváját.

Összegzés
Szeptember 20-a nem egyszerűen egy választási vasárnap volt a sok közül, hanem a német politikai architektúra mélyreható átrendeződésének újabb állomása. A főváros lakhatási válságától a keleti tartományok szociális leépüléséig a tanulság ugyanaz: a tőkés válságra nem adható válasz sem a polgári status quo restaurációjával, sem a szélsőjobboldali demagógiával.
A dolgozó osztály szempontjából az egyetlen járható út a parlamenti illúziókkal való leszámolás, valamint az osztályalapú, antikapitalista és háborúellenes ellenállás megszervezése a munkahelyeken, az albérlői közösségekben és az utcákon.

Munkások Újsága