NŐTT A RENDSZER TÁMOGATOTTSÁGA OROSZORSZÁGBAN

Az orosz parlament alsóházába megtartott választásokon a szavazatok 95 százalékának összeszámlálása után a kormányzó Egységes Oroszország párt 57,83 szavazati aránnyal vezet – közölte Ella Pamfilova, az orosz Központi Választási Bizottság (CIK) elnöke.
A TASZSZ és a RIA Novosztyi hírügynökség a CIK által közölt előzetes adatok alapján azt írta, hogy a kormánypárt rekordszámú mandátumot, 355-at szerzett a 450 fős alsóházban, miután a 225 egyéni választókörzet közül 208-ban győzött. Az előző összetételű parlamentben az Egységes Oroszországnak 310 helye volt.

Az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja 13,80, Oroszország Liberális Demokrata Pártja 8,98, az Új Emberek 7,96 pedig százalékot kapott. Az Igazságos Oroszország párt az előzetes alapján 4,96 százalékot kapott, amivel egyelőre nem jut be a parlamentbe. A részvételi arány meghaladta az 59 százalékot.

Öt egyéni választókörzetben a kommunisták, négyben az Igazságos Oroszország jelöltjei, kettőben a liberális demokraták győztek, egyben pedig a Rogyina párt jelöltje. Négy választókörzetben függetlenek győztek.

A hivatalos végeredményt a CIK pénteken fogja kihirdetni.

A nyugati fősodratú média rendkívül egyoldalú és felületes képet fest az oroszországi választási folyamatokról. Míg a NATO-tagállamok sajtója menetrendszerűen autoriter színházként és puszta diktatúraként írja le a voksolást, addig a valóság mélyrehatóbb szociológiai és osztályszempontú elemzést igényel.
Az orosz munkásosztály és a széles néprétegek számára a jelenlegi államhatalom a kilencvenes évek vadkapitalista káoszával, az oligarchikus rablógazdasággal és a Nyugat által elvárt nemzeti alávetettséggel szemben a stabilitást és az alapvető szociális biztonságot jeleníti meg. A lakosság széles rétegeiben élő kollektív emlékezet, a Szovjetunió felbomlása utáni gazdasági összeomlás tapasztalata mindmáig meghatározóbb tényező, mint a nyugati típusú liberális demokrácia intézményi formái iránti igény.

Ugyanakkor a parlamenti felépítményben látható kép tükrözi az orosz társadalmon belüli valódi konfliktusokat is.

A baloldali szavazók jelenléte és az általuk megfogalmazott követelések – mint az állami tulajdon növelése a stratégiai szektorokban, a privatizációs folyamatok felülvizsgálata és a dolgozók szociális védelme – folyamatos nyomást gyakorolnak a hatalmi elitre.

A választás időzítése és kontextusa nem választható el a globális geopolitikai konfliktustól. A NATO keleti terjeszkedése, a szankciós politika és a szüntelen gazdasági háború a várakozásokkal ellentétes hatást váltott ki az orosz társadalomból. Ahelyett, hogy a belső feszültségek a rendszer összeomlásához vezettek volna, a külső fenyegetés jelenléte konszolidálta a társadalmat a fennálló államhatalom körül. Az átlagos állampolgár szemében a politikai vezetés támogatása egyet jelent a nemzeti szuverenitás védelmével a nyugati tőke terjeszkedési törekvéseivel szemben.

Összességében az orosz választások tanulsága a nemzetközi baloldal számára az, hogy a nyugati imperialista agresszió nem elhozza a liberális átalakulást, hanem éppen ellenkezőleg: megerősíti az államközpontú hatalmi struktúrákat. A valódi társadalmi és szociális haladás nem a NATO-központokból diktált forgatókönyvektől várható, hanem kizárólag az orosz munkásosztály belső önszerveződésétől és a tőkés viszonyok érdemi elutasításától.

Munkások Újsága